Vagy amikor fellobban a halotti máglya
vöröses lángja, hogy belemarjon a valaha
élő test élettelen anyagába, elemésztve
Gyenge Zoltán(nak)

 

Valaha hogy éltünk arról az
írás megmarad De írásunk
megmarad-e arról hogy vala
ha írtunk mert úgy képzeltük el
hogy aki repülni vágy annak
írnia kell és akinek ír
a vágy annak szállnia lehet
etlen Étlen-szomjan vágtunk ne
ki a hegyen túl végződő

utaknak nem törődve azzal
hogy Nyugaton kel fel a Nap és
a sárkányok nyála a fákról
a nyakunkba csorog le Bíztunk
abban hogy sose halunk meg Így<
sakkjátszmát ajánlottunk a hal
álnak az idő sakktáblái
fölött mosolyogva És reszket
ésünk csak ők látták a drága
nők az első halottaink Ők
Miattuk se fordultunk vissza
noha tudtuk hogy előre men
ni esztelenség a sár már nyak
unkig ér és hamarosan el
éri a szánkat beszennyezve
valahány mondatunk Piócák
szopták a vérünket és gyönyör
telen lányok De nem ismertük

még az imádkozást A könyör
gés megalázott volna Hiá
ba hullottak át sorsunkon a
merengés habverői Már fil
ozófusok voltunk és már túl
az elidegenedés üres
blöffein Kerestük a hiány
zó szöget a megváltás kakuk
kos órájának szerkezeté

ben a múlt század elején Száz
ad mellyel elmúltunk mi is tal
án s nem jutottunk el azokon
az utakon a hegyek mögé
ahol völgyek kék köde várt vol
na ránk s a nyugalom álma és
párducok szemvillogása az
egzotikus növények szöved
ékei közt A halál éksze

rét aggattuk a nyakunkba
Szomjaztunk de nem voltak már egy
máshoz nedveink Akár egy kol
umbiai süllyedő hajó
menthetetlenné romlott élet
ünk s holtan kacsázott le a holt
meder aljára mint papírból
hajtogatott ezüst karmú or
igami madár Irgami dár

Talán a krematóriumok
komor tömbjei józanított
ak ki bennünket Silány elő
készítő tábor ehhez az él
et nevű fogalmazvány melynek
kusza sorai tovább űztek
bennünket a tévelygések gaz
dátlan vak parcelláin Aki
lemaradt annak utána nyúl

tak a lángok és a húsába
beleharaptak Hamut sodort
szemünkbe a szél Elhagyott társ
aink üzentek a hegyeken
túlról kik már örökre az eg
zotikus virágok illatát
És párducok szemvillogása
közt undorral bámulják a fél
resikerültek lázadását

Johann Sebastian Bach: WTC1 No. 16 in g minor BWV 861 (Szvjatoszlav Richter)
Bryan Adams: 18 till I die